Szép bilit kapott a lányunk. Színes kockákkal, golyókkal díszített narancssárgát. Kényelmes ülés, szórakoztató játék – erre szolgáltak a tologatható figurák. Tologatta is, borogatta is, csak éppen bele nem ült. Arra nem volt hajlandó. Ám érdeklődve figyelt, és ha vécére mentünk mi nők, tehát a nagyit is beleértve, ott nyöszörgött, követelődzött, míg ki nem nyitottuk az ajtót. Aztán bizony utánozni akart minket. Ráemeltük a deszkára, és ez felettébb tetszett a kis hölgynek. Annyira, hogyha pisilnie kellett, már vittük is oda, ahová a nagyok járnak. Az időzítés is egyre többször volt sikeres, és produkálta a nagydolgot is. Csak az öblítőt nem használtuk előtte, mert annak zubogása megrémítette. Nálunk így ment… De mondhatnánk: ahány gyerek, annyi szokás. Ebben a lapszámban négy megkérdezett szakember, anyuka mondja el a véleményét erről, ha Önnek is van hozzáfűznivalója, írja meg nekünk.